Békére lelni a társadalmi vállalkozói hullámvasúton

Beszélgetés Christina Purrerrel, a Weltkindernetzwerk alapítójával és a Hil-Foundation projektvezetőjével.

Sajnos a társadalmi vállalkozók gyakran szembesülnek intenzív stresszel és a kiégés magas kockázatával. Ezt szem előtt tartva azon dolgozunk, hogy a jó közérzetre nagyobb hangsúlyt fektessünk, hogy a résztvevők körében egészséges hozzáállást alakítsunk ki a társadalmi vállalkozói pályájuk elején is.

Ezen a héten Christina Purrerrel, a Weltkindernetzwerk alapítójával és a Hil-Foundation projektmenedzserével ültünk le. Christinát a pozitív változásra való törekvése egy felfedező útra vitte a jó közérzet terén: a személyes motivációtól, erősségektől és gyakorlatoktól egészen a jó közérzet és a változás rendszerszintűbb megértéséig jutott, nyitottan kérdezett, felfedezett és elmélyült a saját belső munkájában.
Reméljük, hogy tetszeni fog az alábbi interjú. Oszd  meg velünk gondolataid az alábbi hozzászólásokban.

Mesélj egy kicsit magadról, és arról, hogy miről szólt a Weltkindernetzwerk nevű vállalkozásod!

A nevem Christina, 2016-os SIA Austria résztvevője vagyok, és a Weltkindernetzwerk (angolul világgyermek hálózat) alapítója. A vállalkozás menekült hátterű családok számára szervez gyermekfelügyeletet. Sajnos nem volt elég ember, aki reagált volna a megkeresésünkre, ezért úgy döntöttünk, hogy a projektet leállítjuk, amikor befejeztem a mesterképzésemet.

Most a Hil-Foundationnél dolgozom, ahol hátrányos helyzetű embereket támogatunk abban, hogy önrendelkezéssel élhessék a saját életüket. Egy másik fókuszterület a mentális egészség és az öngondoskodás: a SIA-val közösen létrehoztunk egy programot azért, hogy a jó közérzetet központi témaként vezessük be az inkubátor- és akcelerátor programokban.

Mi vezetett  rá a jó közérzet témájára? Miért fontos ez számodra a Hil-Foundation megközelítésén túl?

Amikor részt vettem a SIA-ban, a téma még nem nagyon  alakult ki a fejemben. Volt bennem szenvedély, energia, és meg akartam változtatni a világot. 2017-ben vállaltam egy munkát Németországban, ahol olyan menekültekkel dolgoztam, akiknek nem adtak menedékjogot, és vissza kellett térniük a származási országukba. Ez nemcsak önmagában volt nagyon nagy pszichológiai kihívás a számomra, hanem egy kísérleti projekt is volt, ami sok bizonytalanságot, sok hiányzó struktúrát stb. jelentett nekem.

Túl sok álmatlan éjszakán és túl sok szorongáson mentem keresztül, és végül összeomlottam. Elkezdtem megkérdőjelezni a belső késztetésemet és motivációimat, hogy miért is akarok társadalmi változást elérni,  és olyan kérdéseket tettem fel magamnak, mint például: "Egészséges számomra ez a késztetés? Valami baj van vele?" és így tovább.

Mire jöttél rá e kérdezősködés során? És hogyan tértél vissza a stabilitáshoz?

Voltak korábbi tapasztalataim a meditációval, ami aztán sokat segített. Elkezdtem minden nap naplót vezetni, és olyan apró dolgokat írtam le, amelyek örömet szereztek nekem, például "sétálni mentem, virágot szedtem stb.". Egy teljes terápiás folyamaton is átmentem, ami fontos szerepet játszott abban, hogy visszataláljak a helyes útra. Bár szégyelltem külső segítséget kérni, tudtam, hogy szükségem van rá, és az önszeretet cselekedete volt, hogy továbblépjek ebben a folyamatban. Elkezdtem verseket is írni.

Nagyon gyakori, hogy mi, társadalmi vállalkozók túl messzire megyünk. Sokan közülünk hajlamosak vagyunk arra a gondolkodásmódra, hogy a világot a vállunkon kell cipelnünk. Az önvizsgálat során, amin keresztül mentél, eljutottál valamilyen olyan felismeréshez, hogy miért érezzük ezt a felelősségérzetet, ami oly gyakran vezet kiégéshez?

Azt hiszem, nagy hatással van ránk a környezet, amelyben felnövünk, a családi környezettől kezdve az értékrendünkig. Az apám mindig is nagyon ambiciózus volt, és hevesen vágyott a változásra, ami rám is átragadt, miközben felnőttem. Az iskolában is zaklattak, mert jó jegyeim voltak, és "nem voltam menő".

Akkoriban gyakran kirekesztettek, és azt hiszem, részben ez vezetett ahhoz, hogy érdeklődöm a antidiszkrimináció és az integráció iránt. Ráadásul 14 évesen volt egy barátom, aki nigériai menekült volt, 17 évesen pedig gyakornoki munkát végeztem a témában. Mindez még inkább empátiával töltött el azok iránt az emberek iránt, akik Ausztriába érkeztek, és akiket diszkrimináltak, miközben megpróbáltak beilleszkedni.
Tanulmányok azt mutatják, hogy sok changemaker maga is elszenvedett valamilyen fájdalmat, ami mélyen motiválta arra, hogy megoldja azt a problémát, ami bántotta őt. Ez a munkával való magas személyes azonosuláshoz is vezethet, ami kockázatos lehet.

Hogyan viszonyulsz jelenleg a jó közérzethez, most, hogy már átélted ezeket a tapasztalatokat?

Az a pozíció, amelyet a társadalmi változások terén szeretnék elfoglalni, elég drasztikusan megváltozott az elmúlt néhány évben. Eleinte a reflektorfényben lévő látnokok között akartam lenni. Idővel rájöttem, hogy ez nem nekem való, mert kényelmetlenül éreztem magam, hogy állandóan "el kell adnom" a munkámat. Most, hogy egy kicsit inkább a háttérben vagyok, sokkal jobban érzem magam, és mindenféle emberekkel találkozhatok és kapcsolatba kerülhetek, miközben a legkülönfélébb projekteken dolgozom. Úgy gondolom, hogy a saját jó közérzeted támogatásának nagy része múlik azon, hogy megtaláld saját egyéni erősséged és ritmusod.

Ez attól is függ, hogy mi az, ami a legfontosabb a számodra. Ha úgy gondolod, hogy az egyetlen életcélod az, hogy a munkáddal hatást gyakorolj, akkor hamar nehéz helyzetbe kerülsz. Egy kellemes este a barátokkal vagy például a kórusban való éneklés is lehet a maga módján értelmes, sőt hatásos.

Neked belső információd, tapasztalatod is van arról, hogy manapság a jó közérzet mennyire kiemelt jelentőségű téma lett. Hogy gondolod,  hogyan fog változni a társadalmi vállalkozói tevékenység a jövőben a jó közérzet tekintetében?

Fontos kapcsolódást látok a jó közérzet és az együttműködés között. Úgy gondolom, hogy a mélyebb együttműködés segíti a jó közérzetet - és fordítva. Ha úgy érzed, hogy egyedül te vagy képes megváltoztatni a világot, akkor elkerülhetetlenül ki fogsz égni.
A belső munka segít levenni a nyomást magadról. Ez viszont megkönnyíti, hogy feladatokat és felelősséget delegálj, és hogy együttműködőbben dolgozz (a Wellbeing Project kutatási jelentés részletesen elmélyült ebben az összefüggésben, nagyon érdekes). A társadalmi vállalkozások gyakran versenyeznek is egymással a hasonló problémák megoldásának érdekében. Az együttműködés és a felelősség megosztása segít levenni a nyomás a saját válladról. Ha a vállalkozásod megbukik, nem fogod magadat személyesen hibáztatni, ha látod a szélesebb környezetet, helyzetet, mely idáig vezetett.

Remélem, hogy az emberek a jövőben szélesebb látókörrel fognak dolgozni, és valóban az egész rendszert fogják majd figyelembe venni.  Meggyőződésem, hogy a rendszerszintű változáshoz nem magányos harcosokra, hanem (ön)gondoskodó munkatársakra van szükségünk.